Kocsis Sándor fejléce

Kocsis Sándor abszolút etalon és a világfutball történetének egyik legnagyobb fejelős játékosa. Kiemelkedő képessége, hogy az ellenfél tizenhatosán belül levegőben vezényeljen csatákat, a világhírű "Aranyfej" (magyarul: Aranyfej, franciául: Tête d'Or) becenevet hozta neki. Kortársai és futballszakértők máig páratlannak tartják vetődési és lövéstechnikáját. Íme tökéletes levegőbeli játékának fő titkai és jellemzői: Egyedülálló lövéstechnika: Kocsis pontosan lefelé tudta irányítani a labdát, közvetlenül a gólvonal előtt. A kapusok számára az ilyen, a gyepről lepattanó lövések a legnehezebbek, és gyakorlatilag lehetetlen hárítani. "Lebegés"-effektus: Sándor nem volt egy óriás (kb. 177 cm), de ezt egy erőteljes ugrással kompenzálta. Tudta, hogyan kell tökéletesen kiszámítani a röppályát, magasabbra repülni, mint a védők, és látszólag "megfagyni" a levegőben a legmagasabb ponton. Erős nyak: Az edzés során erős nyakizmokat fejlesztett ki. Ez a fejeseinek a rúgások erejét és élességét adta. Célzás: Sok olyan játékossal ellentétben, akik egyszerűen csak hagyták, hogy a fejük lehulljon, Kocsis mindig tudatosan és pontosan célozta a fejeseit. Magyarországon viccesen azt mondták, hogy Sándornak van "a legjobb feje Európában Winston Churchill óta". Fejelési képessége segített neki hihetetlen gólrekordokat felállítani. A magyar válogatottban mindössze 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett (átlagosan több mint egy gólt meccsenként), ezzel az 1954-es világbajnokság gólkirálya lett. Később a Barcelonában is remekelt, ahol a levegőben lévő lövései megrémítették a La Liga védőit.